Vili bácsi - a mi ÖRÖKÖS KARNAGYUNK!


Fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk, hogy iskolánk zenetanára, karnagya,

Auth Vilmos
életének 76. évében váratlanul itt hagyott bennünket!


Készülődtünk a legszentebb, legszebb ünnepre, a karácsonyra... Ajándékot, közös együttlétet, a szív jóságát, az emlékezés háláját szerettük volna letenni nyugdíjas kollégáink, az egykori "Nagyok" szívébe, melynek díszvendége lett volna Vili bácsi!
S ekkor, hirtelen, jeges rémületként fagyott a szívünkre az elfogadhatatlan hír... Auth Vilmos Tanár Úr nincs többé... Nem jön többé... Nem ad nekünk tanácsokat, nem aggódik többé a felnövekvő zenei nemzedékért... Nem láthatják többé az utódok ikonikus, felejthetetlen személyiségét...
Gyászoljuk és siratjuk! Fojtogatja lelkünket a háborgó fájdalom, a hiány, az együtt érzés, a részvét!

Auth Vilmos zenetanár, karnagy Úr itt hagyott bennünket, árván hagyott bennünket…
Auth Vilmos zenetanár, karnagy Úr 28 esztendőn keresztül vezette és irányította iskolánk zenei életét, szervezte zenei kultúráját, zeneszerető - és tudó gyermekek százait tanította, nevelte, segítette.
Huszonnyolc éves karnagyi munkássága során mintegy 900 fellépésen vezette együttesét, keze alatt körülbelül 520 növendék vált zenekari taggá. Közöttük volt lánya Anikó, majd unokája Illa Tímea is. Működése alatt a zenekar mintegy 250 fúvószenekari művet szólaltatott meg.

Kitüntetései: Szocialista Kultúráért 1980, Kiváló Úttörővezető 1987, Miniszteri Dicséret 1990, Szieberth Róbert Emlékplakett 1991, Legjobb Karnagy 1995, Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt polgári tagozat 1998, Pedagógus Szolgálatért Érdemérem 2003.

Auth Vilmos karnagy Úr jelenléte, munkája, tevékenysége évtizedeken át fémjelezte iskolánk zeneiségét, zenei kultúráját, zenei életét. Karizmatikus, egyenes tartásával, egyenes jellemével, sziklaszilárd kiállásával, erőt sugárzó jelenlétével hitet adott az iskola valamennyi szereplőjének. Jelenlétében megállt az idő, megállt a pillanat, nem lehetett nem odafigyelni rá! Magára tapasztotta a tekinteteteket, bevonzotta a figyelmet, sugározta a zeneiséget, a dallamot, a ritmust, a dinamikát, az Életet!
Szívvel és lélekkel dolgozott, magára vállalta iskolánk zenei misszióját, a Rajnai Henrik fémjelezte hagyományok legmagasabb szintű megtartását és továbbfejlesztését.
Állhatatosan és elkötelezetten építette fel iskolánk zenekarát, ahol minden zenekari próbának megtervezett stratégiája, koreográfiája volt. Ahol "kegyetlenül" szép volt együtt zenélni, ahol a kicsik évekig azért sóvárogtak, hogy mikor kerülhetnek be Vili bácsi Nagy Zenekarába.
Ahol a kicsi és nagy zenészek, generációk ölelkeztek össze a zene szépségein, dallamain keresztül. Ahol tanultak egymástól becsületet, emberséget, jóságot, türelmet és megértést, ahol fontos volt mindenki tudása, ahol tudni kellett zenélni és játszani, mert a zenekar és Vili bácsi ezt elvárta. Ahol elég volt egy pillanat, egy nézés, s már mindenki tudta, mit kell tennie. Ahol, amikor magasba emelkedett Vili bácsi karnagy Úr keze, az olyan volt, mint egy imádság! Mint egy szent imádság! Mindenkinek odaszegeződött a figyelme, a pillantása, mindenkiben megfeszültek azok a zenei húrok, melyekkel megszületett a csoda, megszületett a zene! Ahol lélekben és szívben mindenki eggyé vált, eggyé olvadt, ahol mindenkit magával ragadott ez a csodálatos világ! Ahol a felszökő dallamok, a síró és búgó hangszerek végtelen dallama olvadt egysége. Ahol megszületett az összhangzattan! Ahol szívek és lelkek olvadtak egybe a zene szárnyain keresztül!
Milyen jó volt Vili bácsi csapatához, zenekarához tartozni! Milyen megkülönböztetett tisztelet járt azoknak a fiúknak és lányoknak, akik Vili bácsi gondolatain, zenei intelmein nőhettek fel! Csak nagyon keveseknek adatott ez meg! S ezért Ők örök életre hálásak, szívükben, lényükben hordozzák a Nagy Embert, a csodát, a zenei élet legnagyobb képviselőjét!

Néhány éve az iskolánk 90. évfordulóján elegánsan, hihetetlen tartással és büszkeséggel ült köztünk az első sorban! A megemlékezések nagy része Róla, Neki szólt! Viszontláthatta önmagát az évtizedek gyötrelmesen szép, emberpróbáló tükrében! Érezhette régi tanítványai tapintható szeretetét és az új diákok végtelen tiszteletét! Igazi férfiként büszkén ült köztünk, de aki ismerte, az tudta és érezte, hogy legbelül véghetetlen örömöt érez, hogy belül sír a lelke a meghatottságtól, az örömtől, az együtt zenélés örömétől!
S ezen a felejthetetlen estén tanítványai és a mi kérésünkre a láthatatlan pulpitusra emelkedett, felemelte ragyogó tekintetét, melyben megvillant a régi idők tüze, és megszólalt a keze alatt a "zenekar". Olyan szépen, olyan meghatóan, olyan lágyan és búgón, sírón szólt, hogy mindenki szíve és lelke belesajdult! És öröm is volt ez egyben! Múlt , jelen és jövő találkozása, emlékek és jelen összekapaszkodása, generációk zenei egymásratalálása!
A zenei irodalom, a mi zenei irodalmunk és történetünk egyik legmagasztosabb pillanata! Megállt a levegő, megállt az idő, s egy egységbe forrt mindenki, aki gyárvárosi diák volt valaha! Köszönjük drága Vili bácsi!

S most búcsúzunk! Fájó szívvel, megtörten, gyásszal, kegyelettel, kegyelemmel...
De a szívünkben és lelkünkben tovább élsz…. Visszük tovább azt a zenei örökséget, azt a zenei mítoszt, azt a zenei hagyományt, azt a professzionális zenei tudást, amit Tőled kaptunk örökségül. Amivel Te ajándékoztál meg bennünket! Ami egyszeri, megismételhetetlen, fennkölt és maradandó! Szívünkben maradandó!
Mi, mindahányszor kiállunk zenélni, az valahol mindig Érted és Neked fog szólni!
Az örök KARNAGYNAK, a mi ÖRÖK és szent KARNAGYUNKNAK!

"Van, akinek az a sorsa, hogy örökké a szívedben maradjon, még ha távozik is az életedből."
Becca Lee


Szomorúan, megtört szívvel tudatjuk, hogy

dr. Zörényi Józsefné /1949-2019/
tanárnő, igazgatóhelyettes a gyárvárosi "égi tanári karban" folytatja tovább életművét.



Ilike néni sok-sok nemzedéket tanított példaértékűen oroszra, magyar irodalomra és nyelvtanra Gyárvároson egészen nyugdíjba vonulásáig. Tanítványait szaktanárként és osztályfőnökként szeretetre, önzetlenségre, megértésre, érző emberségre nevelte és tanította. Igazgató helyettesi munkáját a humánum tisztasága és a kollegiális hozzáállás, a gyárvárosi értékek megőrzése és megteremtése jellemezték. Szíve és lelke Gyárvárosért, a gyermekekért és a szülőkért, a Közösségért dobogott. Mosolyában, pillantásában a gyárvárosi létezés különleges mítosza tükröződött.
Életének nehéz, embert próbáló pillanataiban megtört szívvel, de rendületlen emberséggel végezte tovább tevékenységeit. Szüntelenül és állhatatosan tette a dolgát.
Nyíltszívű, kedves, támogató, odaadó Kolléga volt. Felnőttek és diákok beavatták õt személyes gondjaikba. Megbízhattak benne, őszinte figyelemre, megértésre találtak nála. Szilárd értékrenddel bíró, igazi egyéniség volt.
Utolsó útjára 2019. október 11-én, déli 12 órakor kísérjük a pécsi Köztemetőben.
Nagyon fog hiányozni. Emlékét őszinte szívvel, tisztelettel, hálával őrizzük.


"Nem vagyok messze ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd jól van minden.
Meg is fogod találni lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet."

Szent Ágoston

"A gyárvárosi iskola Közössége" őszinte fájdalommal, szomorú szívvel tudatja, hogy egykori Kolléganőnk,

Marton Márta
matematika-fizika szakos tanárnő
76 éves korában váratlanul távozott közülünk.

Hihetetlen, hogy szigorú, de emberséget sugárzó, tiszteletet parancsoló tekintete nem vigyázza már tanítványait, kollégáit, szeretett családját.

1970-től egészen nyugdíjazásáig volt iskolánk megbecsült és elismert pedagógusa. Szaktanárként és osztályfőnökként generációk sorát okította, személyes példájával nevelte és vezette be a nagybetűs Életbe.

Tanítványai, kollégái tisztelték pedáns, makulátlan megjelenését, a hófehér köpeny egyben emberi tisztaságát is jelezte. A társadalmi változások sem törték meg egyenes jellemét, mindig hű maradt hitéhez, értékrendjéhez, önmagához. Nem az érvényesülni akarás vágya, hanem a becsület, a tisztesség vezérelte tetteit, egész életét. Maximalista volt a diákjaival, de saját magával szemben is, mindenkiből a legtöbbet, a legjobbat próbálta kihozni.

Határozott egyénisége, tudása, műveltsége ugyanúgy megmarad emlékeinkben, mint segítőkészsége, jólelkűsége, humora vagy örökös tenni akarása.

Egy imádsággal búcsúzunk Tőle:
"Hiszem az örök életet.
Hiszem, hogy ott enyémek lesznek
azok az értékek,
melyeket most nélkülözök,
és hogy odaát csodaszép
otthonom lesz tele színekkel,
zenével, a virágok hajladozásával
és szeretteim arcával!"

Marton Márta Tanárnőt 2019. október 4-én, 13.30 órakor kísérjük utolsó útjára. Temetése a pécsi Köztemető Szent Mihály Kápolnájában lesz.

Emlékét kegyelettel és őszinte szívvel őrizzük, szellemi hagyatékát tovább adjuk a felnövekvő generációknak!